„A mindennapok sodrásában”
Ma nem volt eddig könnyű napom, így inkább leültem írni, hátha ettől jobb kedvre derülök. Amióta megjött a jó idő, jómagam is megkívánok egy-egy finomabb hűsítő terméket, de négy kísérlet után a feladás felé haladok. Számos vendégbarát helyen próbálkoztam jegeskávé elfogyasztásával, de sorra kudarcba fulladtak ezen kísérleteim.
Hiába jelzem, hogy nem alakformáló diéta kapcsán kérek édesítővel és abszolút cukormentesen egy-egy terméket, hanem mert cukorbeteg vagyok, mégis számos csalódás ér. Vagy vanília fagylalt van benne, vagy barna cukor az alján, így úgy döntöttem, hogy ha ilyenre fájna a fogam, akkor jobb, ha magam készítem el.
Ma erről megfeledkezve nagy bátran ittam egy limonádét, amelyet jelezve, hogy cukorbeteg vagyok natúran kértem - ám amikor megérkezett - édesnek találtam, ezért megkérdeztem, van-e benne cukor; nemleges válasz után megittam a normál szénhidrát tartalmú ebédem mellé. Rég nem látott eredmény született: 20,0 mmol/l volt a vércukrom. Nagyon elkeseredtem ezen, mert az oka egyértelműen a limonádéban, és az oda nem figyelésben keresendő.
Nagyon rossz hangulatban vagyok ettől, másrészről a mára ütemezett sportolásról is le kell így mondanom. Pár egység gyors hatású inzulinnal és sok-sok víz elfogyasztásával próbálom javítani a helyzetet. Egy ilyen „apró” hiba az egész heti tervemet felborítja, mert az ütemezett sportolások tolódnak, és minden kicsit kisiklik a normál kerékvágásból. Nem mondom, hogy nem szabad a vízen kívül mást fogyasztani, de nagyon oda kell figyelni az árulkodó jelekre.
Hogy leírtam máris lejjebb ment a cukrom, és kicsit jobb kedvem is lett.
